A buddhizmus több hullámban érkezett Mongóliába, és a XVII. századi megtérés óta a tibeti sárgasüveges rend tanai terjedtek. Az 1921-től kezdődő vallási elnyomás 1937-1938-ban a mintegy ezer kolostor lerombolásához vezetett, melynek az egykor Ulánbátor helyén álló kolostorfőváros (Urga, Ih hüré vagy Bogdín hüré) is áldozatául esett. Míg a vidéki kolostoroknak mára szinte nyoma sincs, a kolostorfőváros megmaradt emlékeit Ulánbátor különböző gyűjteményei őrzik. Posztdoktori kutatásom célja ezen emlékek ismertetése: interjúk készítése idős lámákkal, régi térképek, festmények, visszaemlékezések elemzése, fényképek bemutatása, az 1930-as évek levéltári iratainak, híres szútráinak áttekintése, megmaradt szobrok, tekercsképek és egyéb vallási emlékek felsorolása. Az évenkénti több hónapos terepmunka több intézményben folyik: Mongol Nemzeti Levéltár, Fotó- és Filmarchívum, Mongol Nemzeti Könyvtár, Gandan kolostor, Ulánbátor Városi Múzeum, Csoidzsin Láma Szentélymúzeum, Bogd kán Palotamúzeum, Történeti Múzeum, Dzanabadzar Szépművészeti Múzeum, stb. A gyűjtemények anyaga rendezetlen, dokumentációjuk hiányos, ezért a közös munka segíti az intézmények saját katalógusainak létrehozását is. A kutatás disszertációm folytatásának tekinthető (Bogdiin Khüree: Monasteries and Temples of the Mongolian Capital (1651-1938), ELTE-BTK, Nyelvtudományi Doktori Iskola, 2009) és képet ad Mongólia egykori buddhista kultúrájáról. A kutatás eredményei konferenciakötetekben, tudományos folyóiratokban, könyvekben jelennek meg angol és mongol nyelven. Az 1990-es rendszerváltás óta a buddhizmus ismét államvallás Mongóliában, számos kolostor újjáépült, melyek próbálják feléleszteni a régi hagyományokat.

Jelen kutatás a legfontosabb konfuciánus, taoista, népi vallásos és buddhista hegy-kultuszokat igyekszik feltárni, mindig hangsúlyozva a korábbi helyi hagyomány, a kanonizálás történeti folyamata és az adott vallás hagyományában betöltött későbbi szerepek közötti kölcsönhatásokat. A fontosabb hegyek ilyen jellegű feltérképezésén túl, megpróbáljuk néhány kevésbé központi hegy történetét is feltárni, mindkét esetben különös figyelmet fordítva az adott hegy kultuszának történeti és vallási rétegeire, és a közöttük lejátszódó kölcsönhatások elemzésére. Kutatásaink utolsó évében, a korábbi három év eredményeire építve, egy általánosabb elméleti keretet igyekszünk majd felvázolni, amely remélhetőleg hozzájárul a kínai vallási hagyományokról, illetve a hegy-kultuszokról alkotott általános tudásunkhoz.

A kutatás célja az volt, hogy kétfajta elsődleges forráscsoport – a folyamatosan ránk hagyományozódott történeti források, valamint az újonnan felfedezett kéziratos források – elemzése alapján elkészüljön a Korai Han-kori büntetőjogi rendszer modellje. A kutatás során lefordításra és elemézésre kerültek a források vonatkozó részei, többek között a zhangjiashani Ernian lüling teljes szövege. A munka egyik fő tanulsága az, hogy – bár a történetírói hagyomány szerint a Han uralkodók élesen szembefordultak elődjük intézményrendszerével – a Han-kori jog a Qin-kori szerves folytatásának tekinthető, módosulásokra csak évszázados folyamat során, fokozatosan került sor.