Ez a kutatási területe viszonylag új. Főleg a két világháború közötti időszakban szoros kapcsolatot ápolt a két ország. Még számos feldolgozatlan történelmi dokumentum található a japán levéltárokban és egyetemi gyűjteményekben. Ezeken keresztül megtudhatjuk azt is, hogy miként alakult ki és változik a kölcsönös kép a másik nemzetről.

Jelen kutatás a jelentősebb új kínai manicheus felfedezések (legyenek azok szöveges vagy képi jellegűek) értelmezésére tett kísérletet. A kutatás az új felfedezések kínai vallási hátterére és kontextusára fókuszált, különösképpen hangsúlyozva a buddhista képi és vizuális hagyományokat. Miközben a kutatók korábban azt feltételezték, hogy a Huichang üldözés (i.sz. 842–845) után Fujianbe és Zhejiangba került manicheizmusra elsősorban a vallásos taoizmus gyakorolt hatást, addig az új bizonyítékok alapján ez az általános vélekedést megkérdőjelezhető.

A posztdoktori kutatói ösztöndíj lehetőséget biztosított a kínai manicheus terminológia alaposabb vizsgálatára. A kutatás központi témája a kínai és nem kínai manicheizmus kölcsönhatása volt, elsősorban a szöveges hagyományokra helyezve a hangsúlyt. Néhány filológiai jellegű kérdés tisztázásán kívül a kutatásnak sikerült feltárnia a kínai manicheus szövegek mind ez idáig mellőzött jellegzetességeit és metaforáit.

Jelen projekt a kínai manicheizmus és kínai buddhizmus közötti viszony különböző (történeti, terminológiai) aspektusainak részletes vizsgálatát tűzte ki célul. A kutatás egyik fontos eredménye a buddho-manicheus kifejezések összetett és komplex jellegének feltárása volt. Kísérletet tettünk e kifejezések hozzávetőleges szemantikai kategorizálására, és megalkottunk egy olyan szólistát, melyben a teljesség igényével a kínai nyelvű manicheus szövegekben fellelhető összes buddhista és pszeudo-buddhista kifejezés megtalálható. A kutatás során ezen listán szereplő egyes kifejezések részletesebb elemzésére került sor.